Régen ültem le írni. Az az igazság, hogy amikor eszembe jut valami lusta vagyok jegyzetelni. Ehhez a cikkhez kb. 1 év kellett, hogy képes legyek beszélni róla és még mindig felzaklat. Pedig milliószor nekiálltam már. Elém került ez a reklám, így megadva a lökést.
Minden motiváló szöveg arról szól, hogy veled van valami baj. Te nem akarsz valamit eléggé. Te nem teszel meg mindent érte. Ebben az esetben a lelkiismeretem tiszta. Én MINDENT megtettem, MINDENT beleadtam, azonban vannak helyzetek, körülmények, helyek és emberek, amikor abszolút nem tőled függ.
Menj be jó kedvel dolgozni. Ne úgy állj hozzá a naphoz, hogy már reggel várod a végét. Állj kedvesen a munkatársaidhoz, legyél velük közvetlen.
Ez mennyire kivitelezhető egy olyan helyen, ahol a főnököd mindenki napját megkeseríti a napi hangulatingadozásaival? Ahol az számít, hogy ki a legnagyobb spicli? Ahol mindenki azt nézi, hogy a másik éppen megállt 5 percre és nem dolgozik mert, mondjuk jól esik neki egy kis pihi? Ahol a széthúzás a fő cél és nem az összefogás? Ahol megaláznak, mert nő vagy? Ahol soha sem tudsz eleget beleadni, mert a maximum maximuma is mindig kevés lesz? Ahol soha nem lesz jól elvégezve a munkád, hiszen ha az "a" betű helyett véletlen a sietségben félreütöttél a billentyűzeten és "s" lett belőle, akkor már leüvöltik a fejedet, hogy mekkora balfasz vagy? Ahol, ha a kötözködés végén kiderül, hogy mégis te tudtad jobban és igazad van, kitalálásra kerül valami teljesen más abszurd dolog, amivel megmagyarázzák, miért vagy mégis te a hülye? Ahol a wcre is ki kell kéretőzni, mert ha keresnek ez a 2 perc alatt, akkor "hol a picsába vagy"? Ahol a főnököd nonstop hívogat (8-9 óráig 15ször :) ), ha pedig nem hívogat, akkor az irodából óbégat ki, hogy pattanj már be most azonnal, mert éppen fingott?
Beküldeném a motivátorokat egy ilyen munkahelyre, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak én találkoztam ezzel és az egyéb esetekkel.
Vagy amikor a munkahelyeden nincsenek tisztába vele, hogy (az én esetemben) hétfőtől-péntekig 8-16:30-ig tart a munkaidő és az ezen kívül eső időszakban, azt csinálok a magánéletemben, amit akarok, ott ahol akarom, és nem rendelkeznek az életemmel, pláne nincs joguk megszabni, hogy a szabadidőmet mivel tölthetem.
Vagy, hogy a szabadságon ne hívogassanak a szarságaikkal, hiszen szabadságon vagyok, nem munkaidőben. De nyilván, amíg te szabadságon vagy téged SENKI nem helyettesít és halomba áll az összevissza odahányt papírhalmaz. De te 3 embert is gond nélkül helyettesíts, 3 különböző pozícióban és helyen egyszerre, és vedd már fel a telefont is jó? Na nehogy megtévesszen, ez nem kérés volt, parancs! És akkor már a betegszabadságon lévő HÁBORGATÁSRÓL ne is beszéljünk, amikor már emailt kell írnom, hogy hagyjanak élni, köszi.
Az alábbi bekezdésről inkább szót se ejtsünk - egyenesen vicces és lehetetlen
4. § * (1) A munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces - a (2) bekezdésben foglalt esetkör kivételével össze nem vonható - szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.
De azért szívesen rád baszhatnak mindenféle szart, mert a többiek ugye kurvára túlterheltek, te meg igazából úgyis bírod. Mindezt mindenkinél jóval alacsonyabb fizetésért. És természetesen mindig olyan szar vagy, és szarul végzed a munkád, hogy amúgy mindenki baján te tudsz segíteni, és te vagy az első a "help me" vagy az "ezt nem tudom, hogy kell csinálni" listán.
Soha nem mártottam be senkit maximum, ha az illető engem próbált meg sarazni azzal, amit ő csinált. Mert természetesen a "jó" kollegák nem tudják elvinni maguk a saját balhéjukat. Nem, mivel szarháziak, ezért mással akarják elvitetni. De NEM VELEM öcsik. Természetesen, a túlterhelt hímneműeknél nem volt probléma, ha nyomták a játékot all day a gép előtt, vagy 8 órán át voltak enni, ők kurva elfoglaltak. Na de a hölgyek sem kivételek.... :D
Ha egyet tanultam a kollegákról az az, hogy alaposan megválogatom kiben bízom és milyen mértékig. Hogy kinek, mit mondok el, mert a legtöbb, amint tud, vissza is él vele. Természetesen vannak kivételek és vannak, akiket a mai napig imádok, szeretek, de ők tudják is ezt (remélem srácok).
A "főnökökkel" kapcsolatos tanulság, hogy nem vagy senkinek a lábtörlője, vagy a csettintek csicskása. Semmilyen jogon nem üthet meg veled olyan hangot, amit apádnak/anyádnak nem tűrnél el. Illetve, azért mert nő vagy nincs joga szexuálisan zaklatni és Facebookon undorító, hányinger, kéjenc üzeneteket írogatni! Tudom, ezzel csak azt akarják mutogatni, hogy mekkora a lógójuk, miközben csak szarháziak, akik az első jöttment szoknyát megdugnák, holott otthon van a feleségük. Belőlük sose lesz vezető, ezért marad nekik a CSICSKA mindenki által rühellt, hánynak, ha meghallják a hangod/neved "főnök" pozíció. De hát vannak emberek, akik a szarvárra verik magukat.
Na de most, hogy kb. RÖVIDEN összefoglaltam, mit is kell ilyenkor tenni?
Keresni kell egy másik munkahelyet és azonnal felmondani!
Nincs az a pénz, ami ezt a szellemi, lelki és fizikai poklot megéri! Konkrétan a számlájukra írhatok egy olyan betegséget, ami miatt napi szinten gyógyszeres kezelésre szorulok (szerencsére nem pszichológiai, habár néha elgondolkodom rajta, hiszen még mindig nem vagyok túl az ott ért károsodásokon).
Tudom, megkaptam már, hogy más munkahely is stresszes. A probléma csak az, hogy ezt nem stressznek nevezik, hanem MUNKAHELYI ZAKLATÁSNAK és ERŐSZAKNAK.
Amit részben bánok az az, hogy nem kezdtem el hamarabb részletesen elmesélni a környezetbeli bizalmasaimnak a helyzetem, és nem kaptam meg korábban azt a megerősítést, amit később igen (még a saját orvosomtól is), hogy mondjak fel most azonnal, mert ez abszurd és nem normális.
